8. rész - Ennek nem lehet címet adni

Mikor magamhoz tértem, már késő este volt.
- Kookie? - nyöszörögtem - Kookie, hol vagy ... segíts!
Sehol senki... még mindig nem tudok megmozdulni. Mi történt? Miért kellett bevennem azt a tablettát?!
- Aissh! Olyan buta vagyok! - csaptam fejbe magam, mire ráeszméltem, hogy tudok (végre) mozogni
Ezzel a lendülettel felvettem a pizsamámat és átslattyogtam szerelmemhez. Mikor bementem, hallottam sír. Megsimítottam buksiját, mire rémülten rám nézett és már vette is a levegőt, hogy sikítson egy nagyot, de gyorsabb voltam. Kezemmel befogtam a száját.
- Csak én vagyok! - nyugtatgattam
- Miért tetted? Miért? - kérdezte könnyes szemekkel
- Mit? Mit miért? - értetlenkedtem
- Ne játszd már a hülyét! - sértődött meg, mint egy kisgyerek - Tudod te azt!
- Nem hülyéskedek... miről beszélsz?
- Ne-nem is emlékszel?! - döbbent meg - Ülj le... elmondom. Mikor benyitottam hozzád, láttam... láttam... hogy te és Rap Mon - sírta el magát - Szóval, hogy te és a leader... tudod... - szipogott - Miért tetted?
- Adott nekem egy tablettát... amit... bevettem. - szégyelltem el magam
- Te normális vagy?! Bevetted a tablettát?!
- Ne haragudj! Szeretlek! Én... én... nem emlékszem semmire sem.
- Én is szeretlek, de legközelebb ne csinálj ilyet! Nagyobb baj is lehetett volna!
- Tudom... - sütöttem le szemeimet

// Reggel //

Mikor felkeltem, iszonyúan fájt a fejem... olyan volt, mintha szét akart volna robbanni. A fejemhez kaptam.

- Minden rendben van? - nyomott egy puszit kedvesen az arcomra Kookie

- Fáj a fejem.

- Hozzak fájdalom csillapítót?

- Légyszi - dörzsöltem meg szemeimet, mire szerelmem már ki is ment gyógyszerért

Ekkor a leader hangját hallottam:
- Chloe, hol vagy? Csak nem a SZERELMEDNÉL? - kérdezte affektálva
- Hagyj békén!
- Hagyjalak békén? A tegnapi után? - nyitott be, majd rám mászott - Képtelenség... meg kell ismételnünk... - nyújtotta a tablettát - Kéred?
- Menj már a fenébe! - toltam el kezét és megpróbáltam kibontakozni a szorításából
- Nem! Ezt most te szépen beveszed!
- Hagyjál már! - kiáltottam, mire ajkait az enyémre nyomta
Hirtelen nem értettem a helyzetet, inkább eltoltam magamtól, mire végre leszállt rólam, ekkor megpillantottam szerelmemet.
- Mássz már le a csajomról, te ****** - itt káromkodott egy sort és (most fogódzkodj meg) lekevert Rap Mon-nak egy pofont - Hagyd békén a barátnőmet!
- WOW! De kemény itt valaki! - mondta a leader és már emelte is a kezét, hogy megüsse a maknae-t, de ekkor benyitott V
- Mi a fészkes fitty fenét csináltok?! Visszhangzik tőletek a ház!
- A fiúk "kicsit" összevesztek... - mondta Suga
Én az ágyon összekuporodva feküdtem, nagyon féltem, hogy megint rossz fog történni. Mert tudtam, hogy a leader sokkal erősebb  Kookie-nál, és ha megüti... abból kórház lesz, vagy pedig kitolja a szobából és az történik, mint tegnap, de szerencsére közbelépett TaeHyung... Szóval, mikor bejött az összes fiú lefogni a két indulatos személyt, Jin felkapott és átvitt a szobájába, majd óvatosan letett az ágyára.
- Mi történt... már megint? - érdeklődött, mint egy hűséges barátnő - Valami baj van?
- Eléggé nagy...
- Ajjaj! Ez rosszul kezdődik! - szakított félbe - Mesélj!
Ezzel elmeséltem az elejétől a végéig.
- Elsőre miért vetted be a tablettát? Tudhattad volna, hogy baj lesz belőle!
- Tudom... - sütöttem le szemeimet - csak azért, mert... Nem tudom! Hülye voltam és kész!

- Ugye legközelebb nem fogod bevenni?
- Jajj Jin, olyan vagy,mint egy barátnő... egy legjobb barátnő... de én pont ezt szeretem benned.
- Mit szeretsz benne?! - rontott be Kookie a szobába -            Először Rap Mon-nal, most meg Jin-nel?!
- De mi csak...
- Értem jártok! - húzta be maga után az ajtót, mire a hercegnőre néztem
- Menj utána!
- Kookie! - nincs válasz - Jungkook, hol vagy? - nyitottam be szobájába
- Vége! Nem érted!? Hagyj békén! - ordított rám könnyes szemekkel
- Mi csak...
- Nem érdekel! Menj innen! - tolt ki szobájából, majd magára zárta az ajtót
Sírva rohantam Jin-hez, de a hercegnő helyett Jimin volt a szobába... lehet (sőt biztos) rossz ajtón nyitottam be, ez most pillanatnyilag nem érdekelt, csak Jimin nyakába borultam és sírtam.
- Mi a baj? - kérdezte meglepetten
- Szakítottunk!
- Dehát miért?
És igen... itt jön az a rész, amikor mindent az elejétől a végéig elmeséltem... újra. Most nem nyitott ránk senki... még szerencse, mert eléggé félreérthető pózban voltunk... Jimin háttal feküdt az ágyon,  én fölötte, míg ő átkarolt.

- Öhm... Chloe... nemtomm neked feltűnt-e már , de ez elég félreérthető.
- Bocs! - másztam le róla, mire visszahúzott
- Azt nem mondtam, hogy nem tetszik! - mosolyodott el
- De hülye vagy! -  nevettem el magam :D - Mennyi az idő?
- Körülbelül este tíz.
- Álmos vagyok... megyek aludni - dörzsöltem meg kisírt szemeimet
- Maradj csak itt ... nyugodtan - marasztalt
- Nem gond?
- Miért lenne?
- Akkor jó éjt!

A nap sugarait küldi a horizonton át. Én feléfordítom arcom, mélyeket lélegzem és átveszem melegét. Lábam alatt érzem a hűs, enyhén nedves füvet, miközben enyhe, reggeli szellő simogatja bőrömet és hajamat. Ekkor valaki megszólal:
- Chloe, kelj fel! - szólongatott Jimin
Megint vissza a valóságba... hű de "jó" érzés! :(
- Már kilenc óra van, szeretnék fölkelni - nyomott puszit arcomra (amire eléggé meglepődtem)
- Jó reggelt! - másztam le róla
- Hallod ezt a keserves sírást? A maknae sír így?

//Jungkook POV //
Egy estét végigsírni... ehh... nem jó!
"Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény, csak a szívem szomorú."
Nem akarok kimenni a szobámból, nehogy meglássam Chloe-t... mert biztos a nyakába ugranék, de nem tehetem... megcsalt... nem is egyszer! Azt mondta hogy szeret... én már nem hiszek neki... ő egy ... egy...
- Jungkook, beszélni szeretnék veled! Bemehetek? - hallottam Seok Jin hangját
- Nem vagyok olyan állapotban! És te is hagyj békén!
- Én? Én miért?! - értetlenkedett
- Tudtad, hogy jártunk Chloe-val... mégis elvetted tőlem! Ezért haragszom rád!
- Elég legyen ebből! Mi nem vagyunk együtt! Nem vettem el tőled! - üvöltött dühösen - Miért tettem volna?! És egyáltalán... miből gondolod?
- Abból, hogy.... a mondata végén olyasmit említett, hogy "És én pont ezt szeretem benned!"
- Aissh! - csapta fejbe magát - Azért mondta azt, mert pont arról beszélgettünk, hogy olyan vagyok mint egy barátnő.
- Komolyan? Csak ennyi?! - ijedtem meg
- Igen.
- Micsoda?! És én ezért szakítottam vele?!

// Chloe POV //

Úgy döntöttem sétálok egy kicsit. Szóltam V-nek, de nem biztos, hogy figyelt rám...
Egy eldugott részére mentem a városnak... Nem is csodálkozom, hogy egy lélek sem jár itt... most legalább kisírhatom magam. Leültem egy padra és sírtam... potyogtak a könnyeim.
- Mi a baj, kislány? - szólított meg egy srác
Félénken ránéztem, mire egy nagy ütés után minden elsötétült... Még megijedni sem volt időm...

7. rész - A tett

// Jungkook POV //
Tegnap este először láttam Chloe-t mosolyogni mióta meghalt az apja... de mikor fölkelt... hjajj azt nézni is rossz volt! Pedig este elég jól éreztük magunkat.
Persze megértem, hogy szomorkás volt... sőt egyenesen depressziósnak tűnt. Hiába próbáltam vigasztalni, nem sikerült... bár egy szerettünk halálát nagyon nehéz elviseli... főleg, ha az a szerettünk az apánk... hát igen... ez ilyen. Úgy gondoltam, megpróbálkozok még egyszer szerelmem felvidításával és csinálok neki egy forró csokit. Mikor mentem le a lépcsőn, megragadott egy kéz, azt hittem Jin az, mert már megint nem tettem el a szétdobált ruháimat, de csalódnom kellett. A leader volt az és ismét mérgesnek tűnt.
- Ne nyúld le a csajomat! - nézett dühösen
- Nem nyúlom le, mert egy: ő szakított veled, kettő: engem szeret! És amúgy is ő egy csaj, nem sajátíthatod ki! Neki is vannak érzései!
- Túl sokat foglalkozol mások érzéseivel! Különben is, ennek a csajnak férfi kell, nem pedig fiú! - vetette oda gúnyosan
- Hagyj már békén! - löktem arrébb hogy le tudjak menni
- Mi folyik odafent fiúk? - kérdezte Jin anyáskodóan - Ugye nem Chloe-n veszekedtek már megint?
- Anya, maradj ki ebből! - suhantam el a legidősebb tag mellett.

// Chloe Pov //

Míg én felöltöztem, Jungkook lement valamiért, majd Rap Mon benyitott.
- Szeretnéd újra jól érezni magadat? - hajolt közel hozzám, majd egy kis tablettát nyújtott oda nekem, amit gondolkodás nélkül bevettem.
Öt perc múlva hatott... nagyon fura volt. Boldog lettem és elkezdtem nevetni (???),  Nam Joon ajkaimra kapott, majd ledöntött az ágyra... valahogyan lekerültek rólam a ruhák, amik még egy perce rajtam voltak. A többire már nem emlékszem, csak talán arra, hogy Kookie sírva szalad ki a szobámból, én pedig meg sem tudok moccanni, mert Rap Mon rajtam fekszik. Hiába kiabáltam, hogy "Szállj le rólam!", nem tudtam egy porcikámat sem megmozdítani... aztán elájultam...
Mikor magamhoz tértem...

6. rész - Szomorúság és boldogság

// Megan POV //
Már elmúlt dél is... George még mindig nem hívott... ami azt jelenti... meghalt! Várjunk csak! Csörög a telefonom... meg sem néztem ki az, csak felvettem. Biztos voltam benne, hogy ő az...
- Jó napot! Megan Parker-el beszélek?
- I-igen... miért?
- Be tudna jönni a kórházba?
- Valami baj van?
- A férje...
- Már is megyek! Viszlát!
Azonnal kocsiba ültem és mentem a kórházba. Chloe-nak pedig direkt nem szóltam, hátha George túléli... De erre szinte esély sem volt... Mikor bementem a szobába... az a látvány tárult elém, hogy szerelmem le van takarva...
- A férje... sajnos meghalt. - fogta meg a vállamat az orvos - Részvétem... nem tudtuk megmenteni.
Az érzés elmondhatatlan... mikor megláttam, hogy szerelmem ott fekszik... holtan... borzalmas érzés volt... Könnyeket nem hullattam... egy hangot sem sikerült kiadnom... le voltam sokkolva.
Mikor hazaértem, bementem a szobámba és ki sem jöttem másnap reggelig... addig sírtam. Történ pedig, hogy másnap reggel Chloe nyitott be hozzám két bögre kávéval, amit elejtett... a csörömpölésre emeltem fel fejemet könnyektől elázott párnáimról.
- A-anya... a hajad! - képedt el
Tudni kell, nekem mindig is hosszú, göndör-fekete hajam volt.
- Mi van a hajammal?
- Nézz tükörbe!
Kipattantam az ágyból, majd berobogtam a fürdőszobába, ahol megláttam a FEHÉR fürtjeimet... és a sírástól megdagadt szemeimet. De legjobban a megőszült tincseimen lepődtem meg.
- Úr Isten! A hajam!!! - lepődtem meg
- Mi történt? - kérdezte Chloe kikerekedett szemekkel
- Be kell vallanom valamit... - sütöttem le szemeim - Beleőszültem... apád halálába.
- Micsoda? Mikor történt ez? - kérdezte könnyes szemekkel
- Tegnap... reggel.
- Miért... miért nem mondtad el? Hogy halt meg? Már túl volt a műtéten... nem? - sírta el magát
- Mégegyszer meg kellett műteni...
- És ez csak tegnap derült ki?
- Nem... már az első műtét után tudták, ahogy azt is hogy kockázatos. De megműtötték... és nem sikerült. Direkt nem mondtuk el, hogy ne legyél szomorú.
- Mi történt? - ölelte át sajnálkozva Chloe-t a szerelme
- Meghalt! - borult zokogva a nyakába

// Chloe POV //
Miután tisztáztuk a dolgokat (és föltakarítottuk a kávét amit elejtettem) bementünk Kookie-val a szobámba... Kis idő múlva anya benyitott hozzánk és közölte velünk, hogy holnap reggel 10-kor lesz a temetés. :'(
Másnap Kookie is ott volt a temetésen, majd könnyes búcsút véve anyától, visszautaztunk Szöul-ba.
Mikor megérkeztünk a banda forró levessel várt minket (amit természetesen Jin főzött).
Miután megvacsoráztunk, a hercegnő lépett oda hozzám:
- Beszélhetnénk? - kérdezte, mire bólintottam - Figyu... bocsánatot szeretnék kérni, a tudod... - pirult el (amit nagyon aranyosnak tartottam)
- Semmi gond! - öleltem át nyakánál, mire a falhoz nyomott... és éreztem a "kis Jin"-t is - Hé! Uralkodj magadon! -szóltam rá
- Khm... bocs - bontakozott ki az ölelésből - Csak... olyan jól nézel ki, hogy... - harapta el a mondat végét

- Ne nyúld le a csajomat! - fogta meg a derekamat szerelmem, majd könnyedén felkapott és fel akart vinni a szobámba, de Rap Mon utánunk szólt:
- A csajod? Majd akkor mondd ezt, mikor rájössz, hogy megcsal!
- Ő az enyém, és az is marad!
- Ahogy akarod... én szóltam!
Ezután Kookie felvitt a szobámba, óvatosan letett az ágyra, majd magunkra zárta az ajtót.
- Hmm... mire készülsz? - mosolyodtam el (végre)
- Találgass... - tapadt ajkaimra
- Én leszek alul? - kérdeztem, mire fölém mászott
- Ez válasz a kérdésedre?
Majd egy lágy és érzéki csókot kaptam tőle.

5. rész - Irány haza!

// Jungkook POV //
- Chloe, hol vagy? - kérdeztem
- Itt vagyok! - válaszolt az emeletről
- Lejönnél? Beszélni szeretnék veled.
Fél perc sem kellett, máris lent volt.
- Mondd!
- Ez itt mi? - böktem a cikkre
- Jimin-nel ebédeltünk, miután megtalált... óh... a cím... Mi csak barátok vagyunk! Amúgy is... nekem nem tetszik, úgyhogy ne aggódj! - mosolyodtam el
- Hiszek neked. - mosolyodtam el én is - Leszel a barátnőm? - kérdeztem félénken, mire boldogan válaszolt
- Igen... de hát ez egyértelmű.
A szemei csak úgy csillogtak... boldognak tűnt. Megölelt, majd lágyan megcsókolt.

// Chloe POV //

Csörög a telefonom... felveszem...
- Szia Chloe! Haza tudnál jönni? - szólt bele anya sírós hangon
- Anya, mi baj van? - estem kétségbe
- Apád rákos... - sírta el magát - bevitték a kórházba.
- Úr Isten! - mondam  mire egy könnycsepp gördült le arcomon - Megpróbálok hazajutni... minél előbb.
- Jól van. Várlak. - ezzel letette
Teljesen ledöbbentem... elkezdtem sírni, mire Jungkook feljött.
- Chloe, te sírsz? - fogta meg vállamat
- Apám... rákos lett. - borultam nyakába - Haza kell mennem...
- Én is veled megyek! - vágott szavamba
- Ne, nem kell!
- De én veled AKAROK lenni! - hangsúlyozta
- Jó... pakoljunk, még ma indulunk!

A gép felszáll... én Kookie-ba karolok a félelemtől. Pár óra múlva megérkeztünk, majd hívtunk egy taxit és hazamentünk.
Mikor benyitottam, anya könnyes szemekkel fogadott.
- Anya! Már úgy hiányoztál! - ugrottam nyakába, mire bejött Kookie
- Ó... öhm... Szia, biztos te vagy... - lepődött meg anyu
- Jungkook - mutatkozott be
- Örvendek. Én Megan vagyok. - fogtak kezet - Te biztos az egyik tag vagy a BTS-ből. - erre a szerelmem csak bólogatott.
Kicsit beszélgettünk még, aztán bementünk a kórházba.
Megláttam apát.... azonnal eszembe jutott a veszekedés, ezért odarohantam és bocsánatot kértem, mire egy szomorú mosolyt vetett rám.
- Ugye túl fogod élni? - fogtam meg kezét
- Hát ő meg ki? - mutatott Kookie-ra
- Ő a barátom, Jungkook.
- Helyes srác... el ne veszítsd! - kacsintott
- Ígérem... - mosolyodtam el - Te pedig azt ígérd meg, hogy túléled és műtét után felhívsz.
- Meglesz! De most menjetek, nem akarom, hogy lásd, ahogy bevisznek a műtőbe. - ezzel nyomott egy puszit az arcomra - Szeretlek!
- Szeretlek!
Amíg apát műtötték, mi hazamentünk, remélve hogy gyorsan és sikeresen végeznek. Órák óta várunk... de semmi... egy ideje semmi... Kezdünk izgulni. Csak ültünk a nappaliban és vártunk. A telefonom csörgése törte meg a csendet.
- Halló! - szólt bele egy férfi hang - Kivel beszélek?
- Chloe Parker. - feleltem félve, hogy nem apa az, de kellemesen csalódtam, ugyanis kiderült, hogy ő az és hogy minden rendben van.
Később átadtam anyának a telefont, majd bementünk a szobámba szerelmemmel és elújságoltam neki a jó hírt.

// Megan (Chloe's mother) POV //

- George! - kaptam a telefonhoz - Azt hittem, rosszul sikerült a műtét és...
- Csssss! - nyugtatott meg - Itt vagyok... még... - szomorodott el a hangja - azt mondtam Chloe-nak, hogy minden rendben van, de az orvosok azt mondták, hogy holnap reggel még egyszer meg kell műteni... és... n-nincs s-sok esélyem.... gondoltam elbúcsúzok tőletek... most már örökre...  És ha reggel 10-ig nem csörgök akkor... hát... tudod. Szeretlek! - ezzel letette
Szóval Chloe-nak nem szabad tudnia... majd megpróbálok csendben sírni... valahogy. Sírtam... igen sírtam már most. Tudtam, hogy nehéz lesz, de meg kellett tudnom csinálni.

// Reggel //

// Chloe POV //

Épp a kanapén ülök és iszom a reggeli forró csokimat... ha már a fiúk rászoktattak!

Teljesen megvagyok nyugodva, apa meggyógyult... anya bol-dog? Nem igazán úgy néz ki...

- Anya, minden oké?

- Persze! - vágta rá hirtelen

- Ha te mondod!

Hirtelen valaki hátulról megölelt... tippeljetek ki volt az... nem más, mint a "cejejmem". Egy lágy és érzéki csókkal kezdtük a napot... úgy érzem ez egy jó napnak indul...

4. rész - Mi van?

// Jimin POV //
Már reggel óta keresem Chloe-t, de méd mindig nincs meg... eltűnt...
A Han-folyó partján keresgélek. Bár nem hiszem, hogy idemenekült volna.
Sírást hallok...
- Chloe?! - kiáltottam, majd egy fa mögé mentem ahol egy lányt találtam - Chloe? - kérdeztem félénken, mire egy vadidegen lány nézett vissza - Ó... öhm... bocsi. - mondtam zavaromban
Hú... ez elég kínos volt... de, most nem kéne ezen gondolkoznom, inkább figyelnem kéne.
- Elnézést, hol találok legközelebb egy boltot? - hallottam Chloe csilingelő hangját, ahogy megkérdez egy hölgyet
- Chloe! - kiabáltam, mire hátrafordult
- Jimin, mit keresel itt? - lepődött meg
- Ezt inkább nekem kéne kérdezni... amúgy téged kereslek - néztem mélyen szemeibe, majd csend következett
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - törte meg a csöndet
- Csak erre jöttem, de nem hittem, hogy itt talállak meg... éhes vagy?
- Hogy jön ez ide??? De amúgy igen.
- Meghívhatlak egy ebédre?
- Persze...
Bementünk egy étterembe, ahová utánunk jött egy csomó fotós, ami pillanatnyilag nem érdekelt, mert már mindketten éhesek voltunk.
    Mikor végre olyan (délután) 1 körült hazaállítottunk, így fogadtak:
- Jimin, normális vagy?! - ugrott elénk Hoseok, mit sem törődve Chloe-val - Elmész telefon nélkül órákra?! Tudod hányszor hívtalak?!
- Itt van Chloe? - jött ki a vendégszobából a boldog maknae - Ó... öhm.... szia Chloe! - pillantotta meg szerelmét, majd elpirult
- Nahát, csak megkerült az elveszett... öhm... hogy is van a mondás? ... Na mindegy! Az a lényeg, hogy meglettél! - jött oda V is
- Hova futottál? - kérdezte Jin
- Egy folyónál álltam meg... - rántotta meg vállát, mire Rap Mon és Suga felkapták fejüket:
- Addig futottál??? - kérdezték egyszerre.




// Jungkook POV //
Bementem Chloe szobájába... mindenütt ruhák... mindenütt!
- Chloe, mi ez a nagy rumli?! - kérdeztem meglepődve, mivel a lánynál mindig rend volt
- Elmegyek! - felelte hidegen
- Ne! Ne menj! - kérleltem, majd magamhoz húztam
- De... de én nem akarok maradni.
- Miért?
- Tudod te... a leaderetek leribancozott - mondta gúnyosan
- Maradj... légyszi! - húztam közelebb - Ne foglalkozz vele, egyél inkább velem. Maradj... kérlek!
- Jó, maradok... de csak miattad - mosolyodott el
- Komolyan?
- Csak miattad. - nézett szemembe.

Ez az! Most! Itt az alkalom! Megcsókolom! Úgy is tettem. Nem húzódott el... ez jó jel!
- Bárcsak ez lett volna az első csókunk! - nézett rám gyönyörű szemeivel.
Leültem mellé, majd magam felé fordítottam. Ajkaira tapadtam. Nyelvünk táncot járt. Kezemmel felsőjét kezdtem el felfelé húzni. Ijedten rám nézett. Egy csókot nyomtam nyakára, majd lehúztam róla a felsőt. Letámadt... Egész testével rám nehezedett, kezeit pólóm alá csúsztatta. Enyhén kidolgozott kockáimon húzogatta ujjait. Nem sokkal később lekerült rólam a fölsőm. Fordítottam helyzetünkön... magam alá gyűrtem. Kezeimet hátára simítottam, majd melltartójától megszabadítottam. Chloe nadrágomhoz nyúlt. Kezeivel gyorsan tevékenykedett, kikapcsolta övemet és lehúzta a nadrágom. Nyakát kényeztettem, ami kisebb-nagyobb nyögéseket és sóhajokat váltott ki belőle. Nadrágja után kaptam. Csókokkal borítottam el nyakát, mellkörnyékét és hasát. Alhasához érve egy mozdulattal lehúztam nadrágját és fehérneműjét is.

// Másnap //

Rap Mon az  újságot olvassa... a szemei elkerekedtek és mérgesnek látszik.

- Nam Joon, mi a baj? - kérdeztem remegő hangon

- Jimin! - üvöltött, majd kirontott a konyhából.

Vajon mi lehetett abban az újságban, amitől így kiborult? Megnézem én is... Jimin új barátnője... Ki ez?!... Csak nem ... CHLOE?! Most akkor mi van?! Jiminnel jár?!



Tudom... rövid lett, de remélem az 5. rész hosszabbra fog sikerülni... :)

3. rész - 3... 2... 1... Szökés!

// Chloe POV //
Jungkook mostanában olyan fura. Miért csókolt meg? Tetszek neki? Most, hogy belegondolok, ő is tetszik nekem... végül is a bias-om. Most Rap Mon-nal járok, de Kookie-t is szeretem... hogy van ez?! Igaz eddig is tetszett... lehet hogy Nam Joon-nal próbáltam helyettesíteni? ...  TÉNYLEG!!!! NE! Én hülye meg majdnem lefeküdtem vele! Aissh! Hogy lehetek ekkora idióta?! Hogy fogok ezután Rap Mon szemébe nézni?

- Szia! - toppantott be a szobámba a leader
- Szia - mondtam kissé unottan és szomorkásan
- Valami baj van? - ült le mellém az ágyra
- Gondolkodtam... nekünk ez így nem fog menni.
- Mi rosszat tettem? - kérdezte értetlenül
- Semmit... csak rájöttem, hogy mást szeretek.
- A-akkor most szakítasz velem? - hallottam ijedt hangját
- Sajnálom - mondtam miközben kezeimet könnyes szemeim elé tettem.
Kifutottam a konyhába, ahol megláttam Jin-t, majd zokogva nyakába borultam.
- Mi a baj? - kérdezte
- Szakítottam Nam Joon-nal! - feleltem keservesen
- Miért?
- Mert rájöttem, hogy Jungkook-ot szeretem. - mondtam sírós hangon, mire Jin mélyen a szemembe nézett.
- Kit szeretsz? - kérdezte kíváncsian
- Nem mondhatom el... - sütöttem le szemeim
- Na, de mégis. Kit szeretsz?
- Jungkook-ot. - pirultam el, majd a padlót bámultam
Jin államat megfogva magához húzott:
- Most engem szeress! - mondta vágytól égve, majd megcsókólt.
Felemelt és bevitt a szobámba, ahol elterültünk az ágyon.
- Vetkőzz le! - hallottam utasítását
Amíg nyelvével a szám belsejét kényeztette, nem tudtam levenni egy ruhadarabot sem, ezért ki kellett bontakoznom forró csókjaiból.

// Reggel //

- Seok Jin, ébren vagy? - kopogtattam meg vállát

- Mostmár igen. - fordult felém nevetve - Jó reggelt! - mondta majd megcsókolt, mire elhúzódtam:

- Ezt a tegnap esti dolgot nem kellett volna. - mondtam higgadtan - Azt hittem, csak barátok voltunk. Miért csináltuk?

A kérdésemre nem kaptam választ:

- Hallod miért? - kérdeztem mégegyszer

- Nem tudom... mert hülye voltam! Egyszerűen csak... - hangzott a válasz mibe belevágtam

- Jó... tudod mit felejtsük el! - ezzel kikeltem az ágyból.

Bementem a fürdőbe, felöltöztem, összeszedtem magam, majd kimentem a nappaliba, ahol Rap Mon-ba ütköztem:

- Mit csináltatok az este Seok Jin-nel? Mert nem aludt a szobájában.

- Öhm... semmit... - szegeztem tekintetem a földre

- Azt amit majdnem velem is? - kérdezte gúnyosan

Teljesen a falhoz nyomott, de most nem jó szándékkal, mint mikor először csókolóztunk.

- Én... én sajnálom-  - kapkodtam levegő után ijedtemben

- Te átkozott ribanc! Ahogy szakítasz velem, egyből lefekszel Jin-nel?! - ordibált a rapper - Közben meg Jungkook-ot szereted?! Döntsd már el, hogy mit akarsz!

- Mi van velem?! - rontott ki a konyából a reggeliző maknae

- Mi ez az ordítozás?! - kérdezte a hercegnő (Jin)

- Rólad és a csajodról van szó! - kiabált a leader

- Ő nem a csajom! - kiabált vissza Jin

- Ha nem, akkor mi volt ez a kis esti kaland? - kérdezte gúnyosan a rapper

- Itt meg mi történik? - kukucskált ki kómásan a szobájából Tae Hyung

- Nem tomm. - rántotta meg vállát a maknae

- Jinék mióta vannak együtt? - kukkantott ki Suga is a konyhából

- Nem vagyunk együtt! Oké?  - mondtam, majd bosszúsan Jin szemébe néztem

- Ahan... - engedett el a leader, mire megkönnyebbülten fellélegeztem.

Mindenki értetlenül nézett ránk, ami nagyon zavaró volt.

- Jin, beszélhetnénk? - törte meg a csendet Kookie.

// Jungkook POV //

Jin-nel félrevonultunk a szobámba.

- Mi volt ez az ordibálás? Mi történt Köztetek? Nem úgy volt, hogy Nam Joon-nal jár? - tettem fel zavart kérdéseimet, mire a hercegnő elszégyellte magát.

- Bűntudatom van... - hallottam halk válaszát - Miután tegnap este Chloe szakított Rap Mon-nal, sírva jött oda hozzám, hogy elmesélje, mi történt... Azt mondta mást szeret...

- Kit? - vágtam szavába, mire ő elmosolyodott:

- Tán' nem? Belezúgtál Chloe-ba?

Elpirultam, ami nálam azt jelentette, hogy tokától bokáig beleestem.

- Huhú! Mi lesz itt! - nevette el magát - Ami azt illeti kölcsönösek az érzelmeid... De ettől még bűntudatom van.

- Miért?

- Mert... mert tényleg lefeküdtünk... - sütötte le szemeit. - De igazán én akartam ezt, ő csak idejött hozzám, kisírni magát, én meg kihasználtam, hogy szomorú és...

Meglepődtem... nem is gondoltam, hogy a hercegnő ilyen is tud lenni.

// Jin POV //

Nem merek Nam Joon szemébe nézni, félek tőle, egyszerűen félek attól, hogy megver, vagy csak megüt. Inkább elkerülöm... túlságosan tartok tőle.

 - Jin! - hallottam Rap Mon hangját, amitől megijedtem

Kopognak...

- Nincs itt Seok Jin! - szóltam miközben a szívem a torkomban dobogott.

- Jin hallom, hogy bent vagy, most bemegyek, van egy kis elintézni valónk! - mondta gúnyosan a leader

Bejött a szobámba... a szívem őrülten kalapált, annyira féltem. Nam Joon Dühösnek tűnt... nagyon dühösnek.

- Hogy képzeled, hogy lenyúlod a csajomat?! - ordított, majd felemelte ökölbeszorított kezét.

- Egy szóval se mondtad, hogy a csajod! És különben is ő nem egy tárgy, hanem egy lány! Nem sajátíthatod ki! - toltam le kezét

- Megszökött a csaj! - rontott be a szobába Suga

- Mi van?! - kaptuk fel fejünket

- Tae Hyung és Hoseok fogták le Chloe-t, hogy ne fusson el, de szólt Jimin, mire felkapták a fejüket és elengedték a lányt, ekkor szökött ki a kezük közül.

- Micsoda?! - hallottam Jungkook ijedt hangját. - Miért nem vigyáztatok rá jobban?! Te meg mit ordítozol vele Nam Joon?!

- Na mi van? A maknae is szerelmes lett? - nevette el magát a leaderünk

- Ez nem vicces! Visszahozom! - jelentette ki a legfiatalabb

- Nem! Te maradj itthon, túl kicsi vagy! - jelentette ki Jimin - Hova ment?

- Kifutott az ajtón... asszem. - felelte V, mire Jimin már kint is volt.

2. rész - Szerelmi háromszög

// Chloe POV //
- Most gyakorolnom kell... egyedül. - jelentettem ki, majd Kookie kezeit levettem combomról.
            Később Nam Joon idejött hozzám:
Közelebb hajolt, majd megölelt:
- Olyan szomorúnak tűnsz... miért?
- Csak honvágyam van...
- Felvidítsalak? - kérdezte csábító mosollyal, mire én bólogattam.
Megcsókolt. Olyan lassan és élvezetesen csókolt, hogy majd' elolvadtam karjaiban. Teljesen a falhoz nyomott.
Mikor elhúzódott volna, magamhoz rántottam és visszacsókoltam.
- Chloe Parker, te visszacsókoltál?
- Automatikus volt... - pirultam el.
- Igen? - kérdezte incselkedve, majd kacsintott egyet.
- Háátt... igen... - vörösödtem el.

// Másnap délután //

- Beszélhetnénk? - kérdeztem a rappertől

- Aham - válaszolt lazán, majd intett, hogy üljek le mellé.

- H-hogy is kezdjem... - sóhajtottam - ezt az egész... csók ügyet... feletsük el.

- De... de... miért? - kérdezte

- Mert alig ismerlek... csak tegnap jöttem ide és már is... - nem tudtam folytatni, mert Rap Mon letepert és hatalmas csókáradatot zúdított rám.

- Nem érted, hogy hagyjál?! - löktem le magamról.

- Mi történik itt?! Mi ez a nagy kiabálás?! - rontott ki a konyhából a maknae.

- Takarodjál kifele! Ez nem a te ügyed! - ordított a leader.

- Nem! Nyugodtan mondd csak el neki! - mondtam gúnyosan.

Ekkor Rap Mon becsapta az ajtaját, majd ordított egyet.

- Jól vagy? - jött Kookie.

- Háátt... öhm... azt hiszem... - mondtam nem túl meggyőzően.

- Biztos?

- Nem! - borultam nyakába.

- Mi történt köztetek? - simogatta meg a hátam, majd mélyen szemembe nézett.

- Á... nem lényeg... - szipogtam

- De akkor mi volt ez az előbb? - kérdezte gyanakodva.

- Mondtam már, hogy semmi sem... - de nem tudtam befejezni

- Miért kiabáltál??

- Mert megcsókolt, oké? Erre voltál olyan kíváncsi?! - mondtam kissé dühösen, mire Kookie csak hallgatással felelt.

// Este //

Fekszek az ágyamon... háttal az ajtónak... egy kéz ragadta meg vállamat.

- Chloe, beszélni AKAROK veled! Most! - szólított meg a leader. - Bocsánatot szeretnék kérni.

Nem reagáltam.

- Chloe? - nézett rám aggódva - Sajnálom... én... 

- Nem... te ne haragudj... - ugrottam nyakába, mire az ágyra estünk. - Megcsókolsz megint?

- Á-á, most te jössz. - mosolyodott el.

Megcsókoltam, majd ő vissza... ez így ment kb. 2-3 percig, majd benyitott a maknae:

- Chloe, vacsora! - mondta koreaiul, amit végre értettem - Öhm... megzavartam valamit? - kérdezte pirultan.

Rap Mon ott fekszik rajtam... az ágyon... és mindketten felhőkölve ránéztünk... szegény Kookie, mit gondolhatott... pedig nem történt semmi.

- Ti meg akkor... most... együtt... vagytok? - kérdezte meglepődve - Jöttök kajálni?

Rap Mon-nal fogtuk egymás kezét, mikor mentünk, erre megszólalt Suga:

- Egyből a leader-rel kezdesz?

Az asztalnál kitört a röhögés, aztán mi is elkezdtünk nevetni. Aztán leültünk, majd Kookie-val váltottam egy pár szót, míg a leader Suga-val beszélt. Sokat nevettünk, közben Jin-nel is beszéltem... tök jó fej. Jimin meg folyton csak engem méregetett és perverzen mosolygott... ki tudja, mi járhatott a fejébe.

// 2 nap múlva //

Este van... épp tusolok... gondolkozok... már kicsit álmos vagyok.

      Mikor kinyitottam az ajtót, Nam Joon ott várt:

- Hiányoztál - mondta

- Dehát csak 5 percet voltam bent. - mondtam meglepve

- Tudom, de öt perc is sok nélküled. 

- Hogy fogod kibírni az estét, ha ez sok?

- Úgy, hogy veled alszok. - ezzel felkapott és bevitt a szobámba

Mikor letett az ágyra, fölémhajolt, majd megcsókolt. Levette a pólóját, én is az enyémet, mire benyitott Suga:

- Hát már itt tartotok?

- Most komolyan Suga, leskelődsz? - kérdezte lazán a felettem lévő.

- Inkább gyere aludni, holnap próba.

// Jungkook POV //

Suga és Rap Monster, ma este furán mentek be a szobájukba. Nam Joon mérgesnek tűnt, míg YooGi nevetett.

Nem érzem túl jól magam, ugyanis egyrész Chloe összejött Rap Mon-nal, másrészt pedig, kicsit lázas vagyok. De ha Chloe-ra gondolok, sokkal jobban érzem magam, csak egy valami bánt: Nem engem szeret. De ez ellen nem tudok mit tenni... várjunk csak! Én vagyok a bias-a, és ha megkérdezném... Á hagyjuk! Nam Joon-t szereti. De holnap hamarabb felkelek és viszek neki forró csokit. Így tudunk is váltani pár szót. Huh, ez jó ötlet!

// Reggel //

Jó reggelt! - állítottam be Chloe szobájába a finomsággal.

    A lány sehol... De vajon hol lehet?

Lépteket hallok... a fürdőszobából jön... majd benyit:

- Kookie? - kérdezte meglepődve mire megfordultam:

- Szia... Chloe... hoztam forró csokit. - mondtam zavaromban

- Köszi! - mondta azzal elvette a bögrét.

- Hogy-hogy ilyen hamar felkeltél? - kérdeztem

- Hallottam, hogy ma táncpróbára mentek, és hamarabb keltek. Gondoltam viszek nektek reggelit... Amúgy     a többiek ébren vannak már?

- Még nem, én csak azért keltem fel, hogy hozzak neked forró csokit.

- Jajj, de aranyos vagy! - nyomott egy puszit az arcomra - Te lázas vagy? Nem mehetsz így próbálni! Itthon      kell maradnod!

- WOW! De gondoskodó itt valaki! - Húztam fel szemöldököm.

      Miután a többiek elmentek, Chloe visszafektetett az ágyba, majd hozott egy jó nagy bögre gyógy teát.

- Köszönöm! - nyitottam ki szemeim

- Hozok egy lázmérőt, addig idd meg a teát! - majd megmérte a lázam - 38 fok...

Őszintén szólva, élveztem, hogy gondos és be-be járkál hozzám.

- Sokat napoztál? Nem fáj a fejed? Nincs hányingered? - tette fel kérdéseit

- Nem. De azért, köszi, hogy gondoskodsz rólam.

- Ez már csak természetes! - pirult el (ami nekem nagyon tetszett)

Úgy látom tetszek neki. Rá kéne vennem, hogy megcsókoljon, de hogyan?

- Chloe! Valami belement a szemembe! - törölgettem bal szemem

- Várj! - hajolt arcomhoz

Ez az! Ez a megfelelő pozíció! Kezeimet arcára simítottam, majd ajkaim gyengéden övéhez érintettem, de gyorsan elhúzódott.

- Kookie, ez elég szar próbálkozás volt! - nevette el magát.