2014. szeptember 8., hétfő

9. rész - Hajnal az erdőben

// Chloe POV //

Mikor kinyitottam szemeimet, homályos zöld foltokat pillantottam meg, amiket nem tudtam beazonosítani. Ám mikor már kezdett kiélesedni látásom, fa levelek rajzolódtak ki a pacákból...
Oh my gosh!!! Miért van minden fejjel lefelé?! Jaj ne! Fel vagyok lógatva egy fára... bár a fejembe szállt a vér, még így is tisztán tudtam gondolkodni. Szerencsére kezeim szabadon voltak, így le tudtam törni egy botot, amivel (nem tudom hogy) el sikerült vágnom a kötelet.
Ám csak akkor eszméltem rá, milyen magasan vagyok, mikor zuhantam. Abban a pillanatban, mikor földet értem, nem tudtam levegőhöz jutni... megijedtem, hisz fájt a hátam és még pluszba, nem kaptam levegőt... mikor már azt gondoltam, 18 év váltotta ki sírig tartó bérletem, végre levegőhöz jutottam... sosem gondoltam volna, hogy ilyen jól fog esni egyetlen levegővétel.
Felültem és nekitámaszkodtam egy fának... ekkor elgondolkoztam azon, hogy és miért kerültem ide... hogy (vagy egyáltalán miért) lógattak fel a fára?
Mennyi lehet az idő? Körülnéztem... Láttam ahogy jön fel a Nap és hogy a gyönyörű friss zöld fűre ereszkedik le a pára... hajnal van.
Egy ló nyerítése törte meg a csendet. A hang felé vettem az irányt. Kis idő múlva megpillantottam egy kis kunyhót, ami mellett egy pej ló legelészett. Nem is volt kikötve. Lassan közelítettem meg. Kezemet barátságosan kinyújtva haladtam előre. Ahogy kezem és a ló orra érintkeztek, azonnal éreztem barátságos.
- Mi a neved? - kérdeztem tőle - Van gazdád?
Ekkor úgy döntöttem, bemegyek a kis kunyhóba. Szép csendben benyitottam:
Az a srác szunyókált ott, akivel tegnap találkoztam. Hátrébb léptem egyet, mire a padló megnyikordult, ekkor a fiú álmosan kinyitotta szemeit, majd rám nézett.
- Te hogy kerülsz ide?! - vett kezébe egy kést
Menekülőre fogtam, felpattantam a lóra és elvágtattam. Még szerencse, hogy két éve tanultam meg lovagolni.
Mikor már - szerintem - tisztes távolságba értem, leszálltam a lóról és megpihentem egy fa alatt, miközben a ló békésen legelészett. Közben azon gondolkodtam, hogy nevezzem el hátasomat. Arra jutottam, az lesz a neve, hogy Csillag. A nagy csendet, gyomrom éles korgása törte meg.
- Hmm... ennem kéne valamit... de nincs hozzá fegyverem... :(
Így lemondtam az evésről. Fáztam... igaz, ( még ) nyár van... De akkor is! Hideg van! Brrr!

// Este felé //
Kezdett beesteledni... fáztam... azt a döntést hoztam, tüzet gyújtok. Sikerült is... nagy nehezen.
Álmos voltam, mivel nem szerettem volna a földön aludni, felszálltam Csillagra és a hátán aludtam. Meg kell hagyni, nem ez volt eddig a legkényelmesebb "ágy", ahogy az éjszakám sem volt túl pompás! Ugyanis a tüzet égve hagytam, így a srác könnyen rám talált. Arra ébredtem, hogy leestem
Csillagról és a fiú fölémtápászkodott kezében egy késsel.
- Innen már nem menekülsz! - nevetett szemembe
Ijesztő volt ahogy rám nézett. Annyira megijedtem, hogy elájultam.
Reggel Csillag heves léptei ébresztettek. Hirtelen azt sem tudtam, mi történt. Valamitől megijedt. Ekkor egy kislányt pillantottam meg.
A fa mögül kukucskált ki. Körülbelül 8-10 éves lehetett.
- Gyere csak elő! Nem bántalak! - szóltam kedvesen, mire félénken előjött
- Mi a neved? - kérdezte félénken
- Chloe Parker. Neked?
- Min - hajolt meg - Hozd a lovat, mutatok valamit!
Elvezetett egy tóhoz. Olyannyira szomjas voltam, hogy szinte el is felejtettem megfogni a lovat, csak lehajoltam és ittam.
- Köszönöm - töröltem meg víztől nedves számat
- Ugyan... nincs mit! Szívesen segítek - ölelt meg
Ekkor arra lettem figyelmes, hogy Csillag vágtatott el előttünk. Megint megijedt...
- Csillag! - kiáltottam utána
- Most meg vagy! - fogott puskát rám a fiú
- Kim, kérlek ne! Ne öld meg!!! - védett meg a kislány (de vajon honnan tudta a nevét?)
- Min, maradj ki ebből! - ordított rá
- Nem tett neked semmi rosszat sem! Nem értem miért akarod megölni, de ne tedd!
- Nem... Min...
Egy lövés... ami nem engem ért, hanem Min-t.
- Min! Min! Ne! - szaladt az immár halottan fekvő lányhoz könnyezve, majd bosszúsan felemelkedett
Tekintete ijesztő, vérszomjas és bosszúval teli volt... egyszerűen... félelmetes volt.
- Erről te tehetsz! Miattad halt meg a kishúgom! Most meghalsz! - ordítva emelte rám puskáját
Itt a vég... érzem. Ez így nem mehet tovább... nekem meg kell halnom. Beletörődtem... Csak az utolsó szavam legyen:
- Szeretlek Jungkook...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése