Tegnap este először láttam Chloe-t mosolyogni mióta meghalt az apja... de mikor fölkelt... hjajj azt nézni is rossz volt! Pedig este elég jól éreztük magunkat.
Persze megértem, hogy szomorkás volt... sőt egyenesen depressziósnak tűnt. Hiába próbáltam vigasztalni, nem sikerült... bár egy szerettünk halálát nagyon nehéz elviseli... főleg, ha az a szerettünk az apánk... hát igen... ez ilyen. Úgy gondoltam, megpróbálkozok még egyszer szerelmem felvidításával és csinálok neki egy forró csokit. Mikor mentem le a lépcsőn, megragadott egy kéz, azt hittem Jin az, mert már megint nem tettem el a szétdobált ruháimat, de csalódnom kellett. A leader volt az és ismét mérgesnek tűnt.
- Ne nyúld le a csajomat! - nézett dühösen
- Nem nyúlom le, mert egy: ő szakított veled, kettő: engem szeret! És amúgy is ő egy csaj, nem sajátíthatod ki! Neki is vannak érzései!
- Túl sokat foglalkozol mások érzéseivel! Különben is, ennek a csajnak férfi kell, nem pedig fiú! - vetette oda gúnyosan
- Hagyj már békén! - löktem arrébb hogy le tudjak menni
- Mi folyik odafent fiúk? - kérdezte Jin anyáskodóan - Ugye nem Chloe-n veszekedtek már megint?
- Anya, maradj ki ebből! - suhantam el a legidősebb tag mellett.
// Chloe Pov //
- Szeretnéd újra jól érezni magadat? - hajolt közel hozzám, majd egy kis tablettát nyújtott oda nekem, amit gondolkodás nélkül bevettem.
Öt perc múlva hatott... nagyon fura volt. Boldog lettem és elkezdtem nevetni (???), Nam Joon ajkaimra kapott, majd ledöntött az ágyra... valahogyan lekerültek rólam a ruhák, amik még egy perce rajtam voltak. A többire már nem emlékszem, csak talán arra, hogy Kookie sírva szalad ki a szobámból, én pedig meg sem tudok moccanni, mert Rap Mon rajtam fekszik. Hiába kiabáltam, hogy "Szállj le rólam!", nem tudtam egy porcikámat sem megmozdítani... aztán elájultam...
Mikor magamhoz tértem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése