7. rész - A tett

// Jungkook POV //
Tegnap este először láttam Chloe-t mosolyogni mióta meghalt az apja... de mikor fölkelt... hjajj azt nézni is rossz volt! Pedig este elég jól éreztük magunkat.
Persze megértem, hogy szomorkás volt... sőt egyenesen depressziósnak tűnt. Hiába próbáltam vigasztalni, nem sikerült... bár egy szerettünk halálát nagyon nehéz elviseli... főleg, ha az a szerettünk az apánk... hát igen... ez ilyen. Úgy gondoltam, megpróbálkozok még egyszer szerelmem felvidításával és csinálok neki egy forró csokit. Mikor mentem le a lépcsőn, megragadott egy kéz, azt hittem Jin az, mert már megint nem tettem el a szétdobált ruháimat, de csalódnom kellett. A leader volt az és ismét mérgesnek tűnt.
- Ne nyúld le a csajomat! - nézett dühösen
- Nem nyúlom le, mert egy: ő szakított veled, kettő: engem szeret! És amúgy is ő egy csaj, nem sajátíthatod ki! Neki is vannak érzései!
- Túl sokat foglalkozol mások érzéseivel! Különben is, ennek a csajnak férfi kell, nem pedig fiú! - vetette oda gúnyosan
- Hagyj már békén! - löktem arrébb hogy le tudjak menni
- Mi folyik odafent fiúk? - kérdezte Jin anyáskodóan - Ugye nem Chloe-n veszekedtek már megint?
- Anya, maradj ki ebből! - suhantam el a legidősebb tag mellett.

// Chloe Pov //

Míg én felöltöztem, Jungkook lement valamiért, majd Rap Mon benyitott.
- Szeretnéd újra jól érezni magadat? - hajolt közel hozzám, majd egy kis tablettát nyújtott oda nekem, amit gondolkodás nélkül bevettem.
Öt perc múlva hatott... nagyon fura volt. Boldog lettem és elkezdtem nevetni (???),  Nam Joon ajkaimra kapott, majd ledöntött az ágyra... valahogyan lekerültek rólam a ruhák, amik még egy perce rajtam voltak. A többire már nem emlékszem, csak talán arra, hogy Kookie sírva szalad ki a szobámból, én pedig meg sem tudok moccanni, mert Rap Mon rajtam fekszik. Hiába kiabáltam, hogy "Szállj le rólam!", nem tudtam egy porcikámat sem megmozdítani... aztán elájultam...
Mikor magamhoz tértem...

6. rész - Szomorúság és boldogság

// Megan POV //
Már elmúlt dél is... George még mindig nem hívott... ami azt jelenti... meghalt! Várjunk csak! Csörög a telefonom... meg sem néztem ki az, csak felvettem. Biztos voltam benne, hogy ő az...
- Jó napot! Megan Parker-el beszélek?
- I-igen... miért?
- Be tudna jönni a kórházba?
- Valami baj van?
- A férje...
- Már is megyek! Viszlát!
Azonnal kocsiba ültem és mentem a kórházba. Chloe-nak pedig direkt nem szóltam, hátha George túléli... De erre szinte esély sem volt... Mikor bementem a szobába... az a látvány tárult elém, hogy szerelmem le van takarva...
- A férje... sajnos meghalt. - fogta meg a vállamat az orvos - Részvétem... nem tudtuk megmenteni.
Az érzés elmondhatatlan... mikor megláttam, hogy szerelmem ott fekszik... holtan... borzalmas érzés volt... Könnyeket nem hullattam... egy hangot sem sikerült kiadnom... le voltam sokkolva.
Mikor hazaértem, bementem a szobámba és ki sem jöttem másnap reggelig... addig sírtam. Történ pedig, hogy másnap reggel Chloe nyitott be hozzám két bögre kávéval, amit elejtett... a csörömpölésre emeltem fel fejemet könnyektől elázott párnáimról.
- A-anya... a hajad! - képedt el
Tudni kell, nekem mindig is hosszú, göndör-fekete hajam volt.
- Mi van a hajammal?
- Nézz tükörbe!
Kipattantam az ágyból, majd berobogtam a fürdőszobába, ahol megláttam a FEHÉR fürtjeimet... és a sírástól megdagadt szemeimet. De legjobban a megőszült tincseimen lepődtem meg.
- Úr Isten! A hajam!!! - lepődtem meg
- Mi történt? - kérdezte Chloe kikerekedett szemekkel
- Be kell vallanom valamit... - sütöttem le szemeim - Beleőszültem... apád halálába.
- Micsoda? Mikor történt ez? - kérdezte könnyes szemekkel
- Tegnap... reggel.
- Miért... miért nem mondtad el? Hogy halt meg? Már túl volt a műtéten... nem? - sírta el magát
- Mégegyszer meg kellett műteni...
- És ez csak tegnap derült ki?
- Nem... már az első műtét után tudták, ahogy azt is hogy kockázatos. De megműtötték... és nem sikerült. Direkt nem mondtuk el, hogy ne legyél szomorú.
- Mi történt? - ölelte át sajnálkozva Chloe-t a szerelme
- Meghalt! - borult zokogva a nyakába

// Chloe POV //
Miután tisztáztuk a dolgokat (és föltakarítottuk a kávét amit elejtettem) bementünk Kookie-val a szobámba... Kis idő múlva anya benyitott hozzánk és közölte velünk, hogy holnap reggel 10-kor lesz a temetés. :'(
Másnap Kookie is ott volt a temetésen, majd könnyes búcsút véve anyától, visszautaztunk Szöul-ba.
Mikor megérkeztünk a banda forró levessel várt minket (amit természetesen Jin főzött).
Miután megvacsoráztunk, a hercegnő lépett oda hozzám:
- Beszélhetnénk? - kérdezte, mire bólintottam - Figyu... bocsánatot szeretnék kérni, a tudod... - pirult el (amit nagyon aranyosnak tartottam)
- Semmi gond! - öleltem át nyakánál, mire a falhoz nyomott... és éreztem a "kis Jin"-t is - Hé! Uralkodj magadon! -szóltam rá
- Khm... bocs - bontakozott ki az ölelésből - Csak... olyan jól nézel ki, hogy... - harapta el a mondat végét

- Ne nyúld le a csajomat! - fogta meg a derekamat szerelmem, majd könnyedén felkapott és fel akart vinni a szobámba, de Rap Mon utánunk szólt:
- A csajod? Majd akkor mondd ezt, mikor rájössz, hogy megcsal!
- Ő az enyém, és az is marad!
- Ahogy akarod... én szóltam!
Ezután Kookie felvitt a szobámba, óvatosan letett az ágyra, majd magunkra zárta az ajtót.
- Hmm... mire készülsz? - mosolyodtam el (végre)
- Találgass... - tapadt ajkaimra
- Én leszek alul? - kérdeztem, mire fölém mászott
- Ez válasz a kérdésedre?
Majd egy lágy és érzéki csókot kaptam tőle.

5. rész - Irány haza!

// Jungkook POV //
- Chloe, hol vagy? - kérdeztem
- Itt vagyok! - válaszolt az emeletről
- Lejönnél? Beszélni szeretnék veled.
Fél perc sem kellett, máris lent volt.
- Mondd!
- Ez itt mi? - böktem a cikkre
- Jimin-nel ebédeltünk, miután megtalált... óh... a cím... Mi csak barátok vagyunk! Amúgy is... nekem nem tetszik, úgyhogy ne aggódj! - mosolyodtam el
- Hiszek neked. - mosolyodtam el én is - Leszel a barátnőm? - kérdeztem félénken, mire boldogan válaszolt
- Igen... de hát ez egyértelmű.
A szemei csak úgy csillogtak... boldognak tűnt. Megölelt, majd lágyan megcsókolt.

// Chloe POV //

Csörög a telefonom... felveszem...
- Szia Chloe! Haza tudnál jönni? - szólt bele anya sírós hangon
- Anya, mi baj van? - estem kétségbe
- Apád rákos... - sírta el magát - bevitték a kórházba.
- Úr Isten! - mondam  mire egy könnycsepp gördült le arcomon - Megpróbálok hazajutni... minél előbb.
- Jól van. Várlak. - ezzel letette
Teljesen ledöbbentem... elkezdtem sírni, mire Jungkook feljött.
- Chloe, te sírsz? - fogta meg vállamat
- Apám... rákos lett. - borultam nyakába - Haza kell mennem...
- Én is veled megyek! - vágott szavamba
- Ne, nem kell!
- De én veled AKAROK lenni! - hangsúlyozta
- Jó... pakoljunk, még ma indulunk!

A gép felszáll... én Kookie-ba karolok a félelemtől. Pár óra múlva megérkeztünk, majd hívtunk egy taxit és hazamentünk.
Mikor benyitottam, anya könnyes szemekkel fogadott.
- Anya! Már úgy hiányoztál! - ugrottam nyakába, mire bejött Kookie
- Ó... öhm... Szia, biztos te vagy... - lepődött meg anyu
- Jungkook - mutatkozott be
- Örvendek. Én Megan vagyok. - fogtak kezet - Te biztos az egyik tag vagy a BTS-ből. - erre a szerelmem csak bólogatott.
Kicsit beszélgettünk még, aztán bementünk a kórházba.
Megláttam apát.... azonnal eszembe jutott a veszekedés, ezért odarohantam és bocsánatot kértem, mire egy szomorú mosolyt vetett rám.
- Ugye túl fogod élni? - fogtam meg kezét
- Hát ő meg ki? - mutatott Kookie-ra
- Ő a barátom, Jungkook.
- Helyes srác... el ne veszítsd! - kacsintott
- Ígérem... - mosolyodtam el - Te pedig azt ígérd meg, hogy túléled és műtét után felhívsz.
- Meglesz! De most menjetek, nem akarom, hogy lásd, ahogy bevisznek a műtőbe. - ezzel nyomott egy puszit az arcomra - Szeretlek!
- Szeretlek!
Amíg apát műtötték, mi hazamentünk, remélve hogy gyorsan és sikeresen végeznek. Órák óta várunk... de semmi... egy ideje semmi... Kezdünk izgulni. Csak ültünk a nappaliban és vártunk. A telefonom csörgése törte meg a csendet.
- Halló! - szólt bele egy férfi hang - Kivel beszélek?
- Chloe Parker. - feleltem félve, hogy nem apa az, de kellemesen csalódtam, ugyanis kiderült, hogy ő az és hogy minden rendben van.
Később átadtam anyának a telefont, majd bementünk a szobámba szerelmemmel és elújságoltam neki a jó hírt.

// Megan (Chloe's mother) POV //

- George! - kaptam a telefonhoz - Azt hittem, rosszul sikerült a műtét és...
- Csssss! - nyugtatott meg - Itt vagyok... még... - szomorodott el a hangja - azt mondtam Chloe-nak, hogy minden rendben van, de az orvosok azt mondták, hogy holnap reggel még egyszer meg kell műteni... és... n-nincs s-sok esélyem.... gondoltam elbúcsúzok tőletek... most már örökre...  És ha reggel 10-ig nem csörgök akkor... hát... tudod. Szeretlek! - ezzel letette
Szóval Chloe-nak nem szabad tudnia... majd megpróbálok csendben sírni... valahogy. Sírtam... igen sírtam már most. Tudtam, hogy nehéz lesz, de meg kellett tudnom csinálni.

// Reggel //

// Chloe POV //

Épp a kanapén ülök és iszom a reggeli forró csokimat... ha már a fiúk rászoktattak!

Teljesen megvagyok nyugodva, apa meggyógyult... anya bol-dog? Nem igazán úgy néz ki...

- Anya, minden oké?

- Persze! - vágta rá hirtelen

- Ha te mondod!

Hirtelen valaki hátulról megölelt... tippeljetek ki volt az... nem más, mint a "cejejmem". Egy lágy és érzéki csókkal kezdtük a napot... úgy érzem ez egy jó napnak indul...

4. rész - Mi van?

// Jimin POV //
Már reggel óta keresem Chloe-t, de méd mindig nincs meg... eltűnt...
A Han-folyó partján keresgélek. Bár nem hiszem, hogy idemenekült volna.
Sírást hallok...
- Chloe?! - kiáltottam, majd egy fa mögé mentem ahol egy lányt találtam - Chloe? - kérdeztem félénken, mire egy vadidegen lány nézett vissza - Ó... öhm... bocsi. - mondtam zavaromban
Hú... ez elég kínos volt... de, most nem kéne ezen gondolkoznom, inkább figyelnem kéne.
- Elnézést, hol találok legközelebb egy boltot? - hallottam Chloe csilingelő hangját, ahogy megkérdez egy hölgyet
- Chloe! - kiabáltam, mire hátrafordult
- Jimin, mit keresel itt? - lepődött meg
- Ezt inkább nekem kéne kérdezni... amúgy téged kereslek - néztem mélyen szemeibe, majd csend következett
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - törte meg a csöndet
- Csak erre jöttem, de nem hittem, hogy itt talállak meg... éhes vagy?
- Hogy jön ez ide??? De amúgy igen.
- Meghívhatlak egy ebédre?
- Persze...
Bementünk egy étterembe, ahová utánunk jött egy csomó fotós, ami pillanatnyilag nem érdekelt, mert már mindketten éhesek voltunk.
    Mikor végre olyan (délután) 1 körült hazaállítottunk, így fogadtak:
- Jimin, normális vagy?! - ugrott elénk Hoseok, mit sem törődve Chloe-val - Elmész telefon nélkül órákra?! Tudod hányszor hívtalak?!
- Itt van Chloe? - jött ki a vendégszobából a boldog maknae - Ó... öhm.... szia Chloe! - pillantotta meg szerelmét, majd elpirult
- Nahát, csak megkerült az elveszett... öhm... hogy is van a mondás? ... Na mindegy! Az a lényeg, hogy meglettél! - jött oda V is
- Hova futottál? - kérdezte Jin
- Egy folyónál álltam meg... - rántotta meg vállát, mire Rap Mon és Suga felkapták fejüket:
- Addig futottál??? - kérdezték egyszerre.




// Jungkook POV //
Bementem Chloe szobájába... mindenütt ruhák... mindenütt!
- Chloe, mi ez a nagy rumli?! - kérdeztem meglepődve, mivel a lánynál mindig rend volt
- Elmegyek! - felelte hidegen
- Ne! Ne menj! - kérleltem, majd magamhoz húztam
- De... de én nem akarok maradni.
- Miért?
- Tudod te... a leaderetek leribancozott - mondta gúnyosan
- Maradj... légyszi! - húztam közelebb - Ne foglalkozz vele, egyél inkább velem. Maradj... kérlek!
- Jó, maradok... de csak miattad - mosolyodott el
- Komolyan?
- Csak miattad. - nézett szemembe.

Ez az! Most! Itt az alkalom! Megcsókolom! Úgy is tettem. Nem húzódott el... ez jó jel!
- Bárcsak ez lett volna az első csókunk! - nézett rám gyönyörű szemeivel.
Leültem mellé, majd magam felé fordítottam. Ajkaira tapadtam. Nyelvünk táncot járt. Kezemmel felsőjét kezdtem el felfelé húzni. Ijedten rám nézett. Egy csókot nyomtam nyakára, majd lehúztam róla a felsőt. Letámadt... Egész testével rám nehezedett, kezeit pólóm alá csúsztatta. Enyhén kidolgozott kockáimon húzogatta ujjait. Nem sokkal később lekerült rólam a fölsőm. Fordítottam helyzetünkön... magam alá gyűrtem. Kezeimet hátára simítottam, majd melltartójától megszabadítottam. Chloe nadrágomhoz nyúlt. Kezeivel gyorsan tevékenykedett, kikapcsolta övemet és lehúzta a nadrágom. Nyakát kényeztettem, ami kisebb-nagyobb nyögéseket és sóhajokat váltott ki belőle. Nadrágja után kaptam. Csókokkal borítottam el nyakát, mellkörnyékét és hasát. Alhasához érve egy mozdulattal lehúztam nadrágját és fehérneműjét is.

// Másnap //

Rap Mon az  újságot olvassa... a szemei elkerekedtek és mérgesnek látszik.

- Nam Joon, mi a baj? - kérdeztem remegő hangon

- Jimin! - üvöltött, majd kirontott a konyhából.

Vajon mi lehetett abban az újságban, amitől így kiborult? Megnézem én is... Jimin új barátnője... Ki ez?!... Csak nem ... CHLOE?! Most akkor mi van?! Jiminnel jár?!



Tudom... rövid lett, de remélem az 5. rész hosszabbra fog sikerülni... :)