- Kookie? - nyöszörögtem - Kookie, hol vagy ... segíts!
Sehol senki... még mindig nem tudok megmozdulni. Mi történt? Miért kellett bevennem azt a tablettát?!
- Aissh! Olyan buta vagyok! - csaptam fejbe magam, mire ráeszméltem, hogy tudok (végre) mozogni
Ezzel a lendülettel felvettem a pizsamámat és átslattyogtam szerelmemhez. Mikor bementem, hallottam sír. Megsimítottam buksiját, mire rémülten rám nézett és már vette is a levegőt, hogy sikítson egy nagyot, de gyorsabb voltam. Kezemmel befogtam a száját.
- Csak én vagyok! - nyugtatgattam
- Miért tetted? Miért? - kérdezte könnyes szemekkel
- Mit? Mit miért? - értetlenkedtem
- Ne játszd már a hülyét! - sértődött meg, mint egy kisgyerek - Tudod te azt!
- Nem hülyéskedek... miről beszélsz?
- Ne-nem is emlékszel?! - döbbent meg - Ülj le... elmondom. Mikor benyitottam hozzád, láttam... láttam... hogy te és Rap Mon - sírta el magát - Szóval, hogy te és a leader... tudod... - szipogott - Miért tetted?
- Adott nekem egy tablettát... amit... bevettem. - szégyelltem el magam
- Te normális vagy?! Bevetted a tablettát?!
- Ne haragudj! Szeretlek! Én... én... nem emlékszem semmire sem.
- Én is szeretlek, de legközelebb ne csinálj ilyet! Nagyobb baj is lehetett volna!
- Tudom... - sütöttem le szemeimet
// Reggel //
Mikor felkeltem, iszonyúan fájt a fejem... olyan volt, mintha szét akart volna robbanni. A fejemhez kaptam.
- Minden rendben van? - nyomott egy puszit kedvesen az arcomra Kookie
- Fáj a fejem.
- Hozzak fájdalom csillapítót?
- Légyszi - dörzsöltem meg szemeimet, mire szerelmem már ki is ment gyógyszerért
Ekkor a leader hangját hallottam:
- Chloe, hol vagy? Csak nem a SZERELMEDNÉL? - kérdezte affektálva
- Hagyj békén!
- Hagyjalak békén? A tegnapi után? - nyitott be, majd rám mászott - Képtelenség... meg kell ismételnünk... - nyújtotta a tablettát - Kéred?
- Menj már a fenébe! - toltam el kezét és megpróbáltam kibontakozni a szorításából
- Nem! Ezt most te szépen beveszed!
- Hagyjál már! - kiáltottam, mire ajkait az enyémre nyomta
Hirtelen nem értettem a helyzetet, inkább eltoltam magamtól, mire végre leszállt rólam, ekkor megpillantottam szerelmemet.
- Mássz már le a csajomról, te ****** - itt káromkodott egy sort és (most fogódzkodj meg) lekevert Rap Mon-nak egy pofont - Hagyd békén a barátnőmet!
- WOW! De kemény itt valaki! - mondta a leader és már emelte is a kezét, hogy megüsse a maknae-t, de ekkor benyitott V
- Mi a fészkes fitty fenét csináltok?! Visszhangzik tőletek a ház!
- A fiúk "kicsit" összevesztek... - mondta Suga
Én az ágyon összekuporodva feküdtem, nagyon féltem, hogy megint rossz fog történni. Mert tudtam, hogy a leader sokkal erősebb Kookie-nál, és ha megüti... abból kórház lesz, vagy pedig kitolja a szobából és az történik, mint tegnap, de szerencsére közbelépett TaeHyung... Szóval, mikor bejött az összes fiú lefogni a két indulatos személyt, Jin felkapott és átvitt a szobájába, majd óvatosan letett az ágyára.
- Mi történt... már megint? - érdeklődött, mint egy hűséges barátnő - Valami baj van?
- Eléggé nagy...
- Ajjaj! Ez rosszul kezdődik! - szakított félbe - Mesélj!
Ezzel elmeséltem az elejétől a végéig.
- Elsőre miért vetted be a tablettát? Tudhattad volna, hogy baj lesz belőle!
- Tudom... - sütöttem le szemeimet - csak azért, mert... Nem tudom! Hülye voltam és kész!
- Ugye legközelebb nem fogod bevenni?
- Jajj Jin, olyan vagy,mint egy barátnő... egy legjobb barátnő... de én pont ezt szeretem benned.
- Mit szeretsz benne?! - rontott be Kookie a szobába - Először Rap Mon-nal, most meg Jin-nel?!
- De mi csak...
- Értem jártok! - húzta be maga után az ajtót, mire a hercegnőre néztem
- Menj utána!
- Kookie! - nincs válasz - Jungkook, hol vagy? - nyitottam be szobájába
- Vége! Nem érted!? Hagyj békén! - ordított rám könnyes szemekkel
- Mi csak...
- Nem érdekel! Menj innen! - tolt ki szobájából, majd magára zárta az ajtót
Sírva rohantam Jin-hez, de a hercegnő helyett Jimin volt a szobába... lehet (sőt biztos) rossz ajtón nyitottam be, ez most pillanatnyilag nem érdekelt, csak Jimin nyakába borultam és sírtam.
- Mi a baj? - kérdezte meglepetten
- Szakítottunk!
- Dehát miért?
És igen... itt jön az a rész, amikor mindent az elejétől a végéig elmeséltem... újra. Most nem nyitott ránk senki... még szerencse, mert eléggé félreérthető pózban voltunk... Jimin háttal feküdt az ágyon, én fölötte, míg ő átkarolt.
- Öhm... Chloe... nemtomm neked feltűnt-e már , de ez elég félreérthető.
- Bocs! - másztam le róla, mire visszahúzott
- Azt nem mondtam, hogy nem tetszik! - mosolyodott el
- De hülye vagy! - nevettem el magam :D - Mennyi az idő?
- Körülbelül este tíz.
- Álmos vagyok... megyek aludni - dörzsöltem meg kisírt szemeimet
- Maradj csak itt ... nyugodtan - marasztalt
- Nem gond?
- Miért lenne?
- Akkor jó éjt!
A nap sugarait küldi a horizonton át. Én feléfordítom arcom, mélyeket lélegzem és átveszem melegét. Lábam alatt érzem a hűs, enyhén nedves füvet, miközben enyhe, reggeli szellő simogatja bőrömet és hajamat. Ekkor valaki megszólal:
- Chloe, kelj fel! - szólongatott Jimin
Megint vissza a valóságba... hű de "jó" érzés! :(
- Már kilenc óra van, szeretnék fölkelni - nyomott puszit arcomra (amire eléggé meglepődtem)
- Jó reggelt! - másztam le róla
- Hallod ezt a keserves sírást? A maknae sír így?
//Jungkook POV //
Egy estét végigsírni... ehh... nem jó!
"Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény, csak a szívem szomorú."
Nem akarok kimenni a szobámból, nehogy meglássam Chloe-t... mert biztos a nyakába ugranék, de nem tehetem... megcsalt... nem is egyszer! Azt mondta hogy szeret... én már nem hiszek neki... ő egy ... egy...
- Jungkook, beszélni szeretnék veled! Bemehetek? - hallottam Seok Jin hangját
- Nem vagyok olyan állapotban! És te is hagyj békén!
- Én? Én miért?! - értetlenkedett
- Tudtad, hogy jártunk Chloe-val... mégis elvetted tőlem! Ezért haragszom rád!
- Elég legyen ebből! Mi nem vagyunk együtt! Nem vettem el tőled! - üvöltött dühösen - Miért tettem volna?! És egyáltalán... miből gondolod?
- Abból, hogy.... a mondata végén olyasmit említett, hogy "És én pont ezt szeretem benned!"
- Aissh! - csapta fejbe magát - Azért mondta azt, mert pont arról beszélgettünk, hogy olyan vagyok mint egy barátnő.
- Komolyan? Csak ennyi?! - ijedtem meg
- Igen.
- Micsoda?! És én ezért szakítottam vele?!
// Chloe POV //
Úgy döntöttem sétálok egy kicsit. Szóltam V-nek, de nem biztos, hogy figyelt rám...
Egy eldugott részére mentem a városnak... Nem is csodálkozom, hogy egy lélek sem jár itt... most legalább kisírhatom magam. Leültem egy padra és sírtam... potyogtak a könnyeim.
- Mi a baj, kislány? - szólított meg egy srác
Félénken ránéztem, mire egy nagy ütés után minden elsötétült... Még megijedni sem volt időm...
- Chloe, hol vagy? Csak nem a SZERELMEDNÉL? - kérdezte affektálva
- Hagyj békén!
- Hagyjalak békén? A tegnapi után? - nyitott be, majd rám mászott - Képtelenség... meg kell ismételnünk... - nyújtotta a tablettát - Kéred?
- Menj már a fenébe! - toltam el kezét és megpróbáltam kibontakozni a szorításából
- Nem! Ezt most te szépen beveszed!
- Hagyjál már! - kiáltottam, mire ajkait az enyémre nyomta
Hirtelen nem értettem a helyzetet, inkább eltoltam magamtól, mire végre leszállt rólam, ekkor megpillantottam szerelmemet.
- Mássz már le a csajomról, te ****** - itt káromkodott egy sort és (most fogódzkodj meg) lekevert Rap Mon-nak egy pofont - Hagyd békén a barátnőmet!
- WOW! De kemény itt valaki! - mondta a leader és már emelte is a kezét, hogy megüsse a maknae-t, de ekkor benyitott V
- Mi a fészkes fitty fenét csináltok?! Visszhangzik tőletek a ház!
- A fiúk "kicsit" összevesztek... - mondta Suga
Én az ágyon összekuporodva feküdtem, nagyon féltem, hogy megint rossz fog történni. Mert tudtam, hogy a leader sokkal erősebb Kookie-nál, és ha megüti... abból kórház lesz, vagy pedig kitolja a szobából és az történik, mint tegnap, de szerencsére közbelépett TaeHyung... Szóval, mikor bejött az összes fiú lefogni a két indulatos személyt, Jin felkapott és átvitt a szobájába, majd óvatosan letett az ágyára.
- Mi történt... már megint? - érdeklődött, mint egy hűséges barátnő - Valami baj van?
- Eléggé nagy...
- Ajjaj! Ez rosszul kezdődik! - szakított félbe - Mesélj!
Ezzel elmeséltem az elejétől a végéig.
- Elsőre miért vetted be a tablettát? Tudhattad volna, hogy baj lesz belőle!
- Tudom... - sütöttem le szemeimet - csak azért, mert... Nem tudom! Hülye voltam és kész!
- Jajj Jin, olyan vagy,mint egy barátnő... egy legjobb barátnő... de én pont ezt szeretem benned.
- Mit szeretsz benne?! - rontott be Kookie a szobába - Először Rap Mon-nal, most meg Jin-nel?!
- De mi csak...
- Értem jártok! - húzta be maga után az ajtót, mire a hercegnőre néztem
- Menj utána!
- Kookie! - nincs válasz - Jungkook, hol vagy? - nyitottam be szobájába
- Vége! Nem érted!? Hagyj békén! - ordított rám könnyes szemekkel
- Mi csak...
- Nem érdekel! Menj innen! - tolt ki szobájából, majd magára zárta az ajtót
Sírva rohantam Jin-hez, de a hercegnő helyett Jimin volt a szobába... lehet (sőt biztos) rossz ajtón nyitottam be, ez most pillanatnyilag nem érdekelt, csak Jimin nyakába borultam és sírtam.
- Mi a baj? - kérdezte meglepetten
- Szakítottunk!
- Dehát miért?
És igen... itt jön az a rész, amikor mindent az elejétől a végéig elmeséltem... újra. Most nem nyitott ránk senki... még szerencse, mert eléggé félreérthető pózban voltunk... Jimin háttal feküdt az ágyon, én fölötte, míg ő átkarolt.
- Bocs! - másztam le róla, mire visszahúzott
- Azt nem mondtam, hogy nem tetszik! - mosolyodott el
- De hülye vagy! - nevettem el magam :D - Mennyi az idő?
- Körülbelül este tíz.
- Álmos vagyok... megyek aludni - dörzsöltem meg kisírt szemeimet
- Maradj csak itt ... nyugodtan - marasztalt
- Nem gond?
- Miért lenne?
- Akkor jó éjt!
A nap sugarait küldi a horizonton át. Én feléfordítom arcom, mélyeket lélegzem és átveszem melegét. Lábam alatt érzem a hűs, enyhén nedves füvet, miközben enyhe, reggeli szellő simogatja bőrömet és hajamat. Ekkor valaki megszólal:
- Chloe, kelj fel! - szólongatott Jimin
Megint vissza a valóságba... hű de "jó" érzés! :(
- Már kilenc óra van, szeretnék fölkelni - nyomott puszit arcomra (amire eléggé meglepődtem)
- Jó reggelt! - másztam le róla
- Hallod ezt a keserves sírást? A maknae sír így?
//Jungkook POV //
Egy estét végigsírni... ehh... nem jó!
"Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény, csak a szívem szomorú."
Nem akarok kimenni a szobámból, nehogy meglássam Chloe-t... mert biztos a nyakába ugranék, de nem tehetem... megcsalt... nem is egyszer! Azt mondta hogy szeret... én már nem hiszek neki... ő egy ... egy...
- Jungkook, beszélni szeretnék veled! Bemehetek? - hallottam Seok Jin hangját
- Nem vagyok olyan állapotban! És te is hagyj békén!
- Én? Én miért?! - értetlenkedett
- Tudtad, hogy jártunk Chloe-val... mégis elvetted tőlem! Ezért haragszom rád!
- Elég legyen ebből! Mi nem vagyunk együtt! Nem vettem el tőled! - üvöltött dühösen - Miért tettem volna?! És egyáltalán... miből gondolod?
- Abból, hogy.... a mondata végén olyasmit említett, hogy "És én pont ezt szeretem benned!"
- Aissh! - csapta fejbe magát - Azért mondta azt, mert pont arról beszélgettünk, hogy olyan vagyok mint egy barátnő.
- Komolyan? Csak ennyi?! - ijedtem meg
- Igen.
- Micsoda?! És én ezért szakítottam vele?!
// Chloe POV //
Úgy döntöttem sétálok egy kicsit. Szóltam V-nek, de nem biztos, hogy figyelt rám...
Egy eldugott részére mentem a városnak... Nem is csodálkozom, hogy egy lélek sem jár itt... most legalább kisírhatom magam. Leültem egy padra és sírtam... potyogtak a könnyeim.
- Mi a baj, kislány? - szólított meg egy srác
Félénken ránéztem, mire egy nagy ütés után minden elsötétült... Még megijedni sem volt időm...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése