- Chloe, hol vagy? - kérdeztem
- Itt vagyok! - válaszolt az emeletről
- Lejönnél? Beszélni szeretnék veled.
Fél perc sem kellett, máris lent volt.
- Mondd!
- Ez itt mi? - böktem a cikkre
- Jimin-nel ebédeltünk, miután megtalált... óh... a cím... Mi csak barátok vagyunk! Amúgy is... nekem nem tetszik, úgyhogy ne aggódj! - mosolyodtam el
- Hiszek neked. - mosolyodtam el én is - Leszel a barátnőm? - kérdeztem félénken, mire boldogan válaszolt
- Igen... de hát ez egyértelmű.
A szemei csak úgy csillogtak... boldognak tűnt. Megölelt, majd lágyan megcsókolt.
// Chloe POV //
Csörög a telefonom... felveszem...
- Szia Chloe! Haza tudnál jönni? - szólt bele anya sírós hangon
- Anya, mi baj van? - estem kétségbe
- Apád rákos... - sírta el magát - bevitték a kórházba.
- Úr Isten! - mondam mire egy könnycsepp gördült le arcomon - Megpróbálok hazajutni... minél előbb.
- Jól van. Várlak. - ezzel letette
Teljesen ledöbbentem... elkezdtem sírni, mire Jungkook feljött.
- Chloe, te sírsz? - fogta meg vállamat
- Apám... rákos lett. - borultam nyakába - Haza kell mennem...
- Én is veled megyek! - vágott szavamba
- Ne, nem kell!
- De én veled AKAROK lenni! - hangsúlyozta
- Jó... pakoljunk, még ma indulunk!
A gép felszáll... én Kookie-ba karolok a félelemtől. Pár óra múlva megérkeztünk, majd hívtunk egy taxit és hazamentünk.
Mikor benyitottam, anya könnyes szemekkel fogadott.
- Anya! Már úgy hiányoztál! - ugrottam nyakába, mire bejött Kookie
- Ó... öhm... Szia, biztos te vagy... - lepődött meg anyu
- Jungkook - mutatkozott be
- Örvendek. Én Megan vagyok. - fogtak kezet - Te biztos az egyik tag vagy a BTS-ből. - erre a szerelmem csak bólogatott.
Kicsit beszélgettünk még, aztán bementünk a kórházba.
Megláttam apát.... azonnal eszembe jutott a veszekedés, ezért odarohantam és bocsánatot kértem, mire egy szomorú mosolyt vetett rám.
- Ugye túl fogod élni? - fogtam meg kezét
- Hát ő meg ki? - mutatott Kookie-ra
- Ő a barátom, Jungkook.
- Helyes srác... el ne veszítsd! - kacsintott
- Ígérem... - mosolyodtam el - Te pedig azt ígérd meg, hogy túléled és műtét után felhívsz.
- Meglesz! De most menjetek, nem akarom, hogy lásd, ahogy bevisznek a műtőbe. - ezzel nyomott egy puszit az arcomra - Szeretlek!
- Szeretlek!
Amíg apát műtötték, mi hazamentünk, remélve hogy gyorsan és sikeresen végeznek. Órák óta várunk... de semmi... egy ideje semmi... Kezdünk izgulni. Csak ültünk a nappaliban és vártunk. A telefonom csörgése törte meg a csendet.
- Halló! - szólt bele egy férfi hang - Kivel beszélek?
- Chloe Parker. - feleltem félve, hogy nem apa az, de kellemesen csalódtam, ugyanis kiderült, hogy ő az és hogy minden rendben van.
Később átadtam anyának a telefont, majd bementünk a szobámba szerelmemmel és elújságoltam neki a jó hírt.
// Megan (Chloe's mother) POV //
- George! - kaptam a telefonhoz - Azt hittem, rosszul sikerült a műtét és...
- Csssss! - nyugtatott meg - Itt vagyok... még... - szomorodott el a hangja - azt mondtam Chloe-nak, hogy minden rendben van, de az orvosok azt mondták, hogy holnap reggel még egyszer meg kell műteni... és... n-nincs s-sok esélyem.... gondoltam elbúcsúzok tőletek... most már örökre... És ha reggel 10-ig nem csörgök akkor... hát... tudod. Szeretlek! - ezzel letette
Szóval Chloe-nak nem szabad tudnia... majd megpróbálok csendben sírni... valahogy. Sírtam... igen sírtam már most. Tudtam, hogy nehéz lesz, de meg kellett tudnom csinálni.
// Reggel //
// Chloe POV //
Épp a kanapén ülök és iszom a reggeli forró csokimat... ha már a fiúk rászoktattak!
Teljesen megvagyok nyugodva, apa meggyógyult... anya bol-dog? Nem igazán úgy néz ki...
- Anya, minden oké?
- Persze! - vágta rá hirtelen
- Ha te mondod!
Hirtelen valaki hátulról megölelt... tippeljetek ki volt az... nem más, mint a "cejejmem". Egy lágy és érzéki csókkal kezdtük a napot... úgy érzem ez egy jó napnak indul...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése